Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Obedience

  Az obedience sport egy "modern" kutyássport, ahol a harmónia, a gyorsaság és a pontosság a legfontosabb szempont, melyhez alapvető feltétel a jó kutya-gazda kapcsolat, mindenféle kényszerérzet nélkül. 

 Az obedience (ejtsd: obídiensz) angol szó, jelentése nem más, mint engedelmesség, fegyelem. Nagyobb világversenyeken pl. az IPO B ágazatát is obedience-nek szokás nevezni, ami - jelentéséből adódóan - ad némi hasonlóságot, de közel sem azonos az önálló obedience sporttal.
 
 Hogyan is kezdődött?
 Mint sok más kutyássport, az obedience is Angliából származik, első megjelenése az 1919-es évre tehető, az ún. "working trials" versenyek részeként. Önálló sportról csak a II. világháborút követően, 1951-től beszélhetünk, ekkor került először bemutatásra a nagyközönség előtt a Crufts keretein belül. 1955-től napjainkig minden évben ezen a kiállításon kerül megrendezésre a szigetország legnagyobb versenye, a "Crufts Obedience Championship".
A jelenlegi, Európában elfogadott FCI-obedience szabályzat gyökerei ennek ellenére Skandináviába nyúlnak vissza. Eme országokba már az 1960-as években eljutott az obedience szeretete, saját szabályzatot hoztak létre, mely egyre nagyobb népszerűségnek örvend, és évente több ezer kutya vesz részt a versenyeiken. 1990-ben az FCI is elfogadta az obedience sportot, azonban nem az angol, hanem a svéd szabályzatot vette át, azon okból, hogy ez időben Angliával ellentétben Svédország teljes jogú tagja volt az FCI-nek. Azóta ez a szabályzat kissé átalakult, a tagországok egységesítették, létrehozták az FCI nemzetközi obedience szabályzatát, ami alapján rendezik az évenkénti Európa- és világbajnokságokat.
 

 
  A jelen
Az FCI csak a legmagasabb szintet határozta meg, ami a legtöbb országban az obedience 3-as szintet jelenti (Skandináviában az elit osztályt), és a tagegyesületek egymástól eltérő módon ehhez építik fel az alacsonyabb szintű feladatsorokat. Néhány helyen, mint pl. Németországban, Lengyelországban négy nehézségi szint van (0 vagy kezdő, 1, 2, 3), míg pl. Ausztriában, Horvátországban csak három. Az Angliához közeli országok (Belgium, Hollandia stb.) megmaradtak az angol követelményeknél, de az FCI-szabályzat is éppúgy meghonosodott.
Az obedience sport világszerte egyre népszerűbb, nagy előnye, hogy minden kutyafajta számára nyitott, legyen az kistermetű vagy keverék, őrző-védő vagy vadászkutya. Nincs előre lefektetett, betanult séma, mint ami más, fegyelmező ágazatoknál látható, itt a bíró dönt a gyakorlato sorrendjéről, és mindezek lebonyolítása egy segítő (segédbíró) vezényletével történik. Ez némi segítséget is jelenthet, mert a versenyzőnek nem kell azon (is) gondolkoznia, hogy mikor hány lépés szükséges, melyik gyakorlat következik stb.
A kutyának nemcsak pontosan kell dolgoznia, hanem láthatóan akarnia is kell a közös munkát, mely számára éppúgy öröm, mint bármely más játék a gazdával.

   A követelmény a szinteknek megfelelően 10 gyakorlatból tevődik össze, melyet nagy pontossággal kell végrehajtani. 
A gyakorlatok (magasabb szinten mindig) alapállásból, a kutyavezető "kész" jelzésére kezdődnek, és ugyancsak alapállásban, a segédbíró "feladat vége" kijelentésére fejeződnek be. Ezt követően a kutya számára a dicséret megengedett, bármilyen egyéb jutalmazás vagy játék nem.

Minden gyakorlatra maximálisan 10 pont adható, de a pontozás csak 5-től kezdődik (innen 0,5 pontonként emelkedik), amihez a gyakorlat nagy részét teljesíteni kell. Obedience-ben egy-egy feladat "lenullázása" könnyen becsúszhat a magas követelmények miatt.
Minden feladatnak van egy szorzószáma (a nehézségi foktól függően 2, 3 vagy 4), így adott gyakorlat esetenként nem 10-et, hanem akár 40 pontot is érhet, vagy hibázás esetén épp ennyit veszíthet a páros. Minden gyakorlat végén a bíró egy kis táblát a magasba emelve, nyilvánosan értékeli (0, 5–10 p.) a munkát. Hazánkban minden szinten a maximális elérhető pontszám 320, melyből minimum 192 pontot kell teljesíteni a sikeres vizsgához.
 

 Nagy előnye az obedience-nek, hogy nincs szükség nagy és drága segédeszközökre, csupán néhány kisebb dologra, mint pl. bóják pl. a négyszög kijelöléséhez, jelölőszalag, apportfa (súlyuk a kutya méretéhez igazodik, de max. 450 g ), fémapport (max. kb. 200 g), állítható magasságú ugróakadály, méretre szabott fatárgyak a tárgykiválasztáshoz, valamint a nélkülözhetetlen motivációs eszközök, játék, labda, jutalomfalat és a klikker is nagy segítséget jelenthet.
És ami a legfontosabb: idő és türelem!!!

 

Forrás: Obediencesport.fw.hu